A mostani ősz egy viszonylag nyugodtabb időszakunk volt. Ezután az embert próbáló nyár után végre tudjuk élvezni is, hogy van egy gyerekünk. Az altatás nagyságrendekkel könnyebb vele, nyugodtabban is alszik. Egyre okosabb, értelmesebb, ügyesebb, a mozgása egyre magabiztosabb. Már lehet vele jókat játszani, bohóckodni. Ha az őszre leginkább jellemző dolgokat kellene kiemelnem, akkor a zajok folyamatos jelzését mondanám (ujjfeltartással), és azt, hogy folyton az ugatás utánozza, ezzel is jelez nekünk, de persze ezt is kifejtem mindjárt.

Mozgás:

A szeptember környékén imádta tologatni a játék babakocsiját, és a szennyestartóját. Pont kényelmesek voltak arra, hogy kicsit megkapaszkodjon bennük, és mindenféle cuccokat is lehetett hajigálni beléjük. Aztán októberben már szaladt, és természetesen hétről hétre egyre ügyesebb, stabilabb.

Beszéd:

Október körül szerette mondogatni, hogy „tyityo”. Sokszor ez azt jelentette, hogy szeretné azt, amire éppen rámutat.

Amúgy rájöttünk, hogy szerinte nemcsak a kutya ugat. Egész pontosan úgy működik a dolog, hogy ha élőlényt lát, akár élőben, fényképen, vagy tévében, és nem tudja emberként beazonosítani (pl. csuklyától nem látszik az arca vagy rajzfilmfigura), akkor utánozza a kutyaugatást (hü-hü). De hallás alapján csak akkor „ugat,” ha kutyaugatást hall, vagy kutyát emlegetünk. Amúgy nagyon változatosan, hangosan és sokat beszél, a maga kis nyelvén. Mutatja a mondókákat, a kerekecske-gombocskát, csip-csip-csókát nagyon szereti.

Alvás:                 

Szeptembertől szerencsére elmondható az, hogy elmúlt az a borzasztó nyugtalanság, ami három hónapos kora óta jellemző volt, a nappali altatásokra mindenképp, de sokszor az estiekre is. Mintha egyik napról a másikra megnyugodott volna, és persze csak bízhatunk benne, hogy ez – hacsak nincs valami különösebb dolog – így is marad. Igaz, hogy ölben, de akár pár perc alatt elalszik, nyugodtan, csitítgatás és egyebek nélkül. Ha minden oké, simán le lehet tenni a kiságyba, és nyugodtan alszik. Persze nem ritka, hogy nem minden oké, vannak időszakok, mikor nehezebb letenni aludni, jobban igényli a testi kontaktust, de ez már így vállalható. Elég sokat kellett sakkozni azzal, hogy egyszer aludjon napközben vagy kétszer, mert pont a kettő között lett volna jó, de ősz végére már beálltunk az egyszeri, délutáni alvásra.

Azért sajna vannak olyan időszakaink is, amikor éjjel vagy többször megébred, vagy órákig nem alszik vissza, esetleg csak ölben szuszókál. Ezekben nincs rendszer, vannak, elmúlnak, aztán újra előjönnek. Azért azt jobban szeretjük, ha egyben 12-13 óráig húzza a lóbőrt.

Evés:

Az ősz végére elmondható, hogy a darabos ételeket kis falatokban ügyesen megeszi, de csak kézből. Ami kanálból jön, azt küldi le egyszerre, és ebből vannak balesetek. Még mindig le kell foglalni evésnél, de már nincs az a cirkusz, ami eddig, csak ha fáradt.

Amúgy ha mi eszünk, abból természetesen neki is kell falatoznia, de ugyanabból a szelet kenyérből, amit mondjuk éppen eszünk, másik nem feltétlenül jó. Ügyesen elcsipeget ilyenkor a kezével, akár tányérból is (persze tiszta kosz utána minden), néha betalál a kanállal is. Vagy ha épp dolga van akkor, amikor a többiek esznek, akkor mindig jön, tátja a száját, és megy vissza játszani.

Mit szeret játszani:

Még mindig nagyon szeret ki- és bepakolni, játékokat, frissen mosott (azaz vizes), valamint a már leszedett és összehajtogatott ruhákat egyaránt. Óriási az érdeklődés aziránt, mi fő a tűzhelyen, mert azt mindig meg kell vizsgálni (ölben). Ő maga is szívesen főz, egy kanállal és egy pohárral vagy kis tálkával sokáig elvan. Időnként szeret olvasni is.

szeptember: nagy öröm a felmosás. Nagy-nagy boldogságot tud okozni a vödör vagy felmosófa látványa. Ha nincs hideg, akkor anya megengedi, hogy a kisasszonynak derékig vizes legyen a ruhája, utána persze garantált a ruhacsere.

október: kedvenc tárgy továbbra is a kulcscsomó és a telefon. Húzza a kezünket, hogy üljünk vele a számítógép elé, ezt általában nem tesszük meg neki, ilyenkor nagyon hisztizik. Mostanában rákapott arra, hogy nézegeti magát a tükörben, próbálgatja, hogy viselkedik a tükörképe.

november: gyűjti a kavicsokat, zsebben, babakocsiban és babaszájban is találkozunk velük. Nagy öröm a sarazás, kézzel-lábbal tapicskolás benne. Kaptunk egy doboz legót, napokig szinte csak azzal játszott, először csak pakolgatta, aztán elkezdte összeilleszteni a darabokat.

Akarat:

Továbbra is nagyon határozott elképzelései vannak arról, mit szeretne éppen. Az esetek túlnyomó többségében megelégszik azzal, ha csak egy keveset játszunk olyat, amit ő szeretne. (Például megnézzük, mi van a hűtőszekrényben, de hamarosan be is csukjuk). Esetleg odakap még, vagy látszik rajta, hogy nem tetszik neki, hogy abba kell hagyni, de aztán elfogadja, hogy most ez van. (Ha elkezdi kipakolni a konyhaszekrényt, együtt visszapakolunk, megbeszéljük, hogy ezeknek a szekrényben a helyük. Hát, ha olyan van, bizony jópárszor vissza kell rakni ugyanazt a helyére, de aztán feladja, és mással kezd játszani.) Persze van néha toporzékolás, meg egy-két krokodilkönny, de az még belefér ugyebár. Ha fáradt, álmos, akkor nehezebben ért.

Egyéb:

Nagy szó, hogy elkezdett barátkozni a hangokkal, zajokkal. Sokszor felemeli a mutatóujját, amikor zajt hall. (Altatás közben mindig.) 15 hónaposan fordult elő először az, hogy nem állt neki sírni, amikor a turmixgép hangját meghallotta.

Ha fésülködünk, neki is fésülködnie kell. Ha karba tesszük magunk előtt a kezünket, előfordul, hogy ő utánozni kezdi. Ha nagyot fúj valaki előtte, akkor ő is elkezd fújni, cumival is akár. Ez altatás közben kevésbé szórakoztató tud lenni.