Bár apa és anya az utóbbi időben nagyon fáradtak voltak már, mégis tartották magukat, hogy újra legyen igazi napirendem, egy idő után elfogadtam, és hálás vagyok ezért. Este fél kilenc felé fürdök (a szüleim szeretnék, ha ez kicsit korábban lenne), a pancsikolás után szopizok, és jó esetben alszom reggelig (néha meg kell kicsit nyugtatni, de újra el is alszom hamar). Reggel anya megetet, van úgy, hogy igazán fel sem ébredek ilyenkor, de néha már ébren várom a finom tejecskét. Szeretek délelőtt sokáig aludni, hiába, az alma nem esik messze a fájától. Ha felébredtem, akkor új ízeket kóstolgatok, háromnaponta kapok valami újat, amivel ismerkedhetek.

Egy óra felé ebédelek, jól esik a finom tejecske. Ezt már általában a maminál szoktam elfogyasztani, aki már alig várja, hogy délelőtt vagy dél felé odaérjünk hozzá. Vele szoktam sétálni is, ebéd után, ilyenkor egy minimálisat alszom. Délután még általában eszem valamit, gyümölcsöt vagy főzeléket, attól függ, mi volt a kaja délelőtt. Uzsonnára a szopit sokszor már otthon kapom, mert arra apa is hazaér. Estére már nagyon elfáradok, de ilyenkor már nem aludhatok hosszabbat, mert anyáéknak az a mániája, hogy inkább éjjel aludjak. Van úgy, hogy nehezen húzom ki a fürdésig és az esti evésig.

Hiába magyarázom, anya nem érti meg, hogy nem kell délután hosszabbat aludni, elég az a fél-háromnegyed óra is, de azért este jól esne egy kis alvás, és inkább éjjel lennék fent pár órácskát. Hát, ebben nem értünk egyet, és én mindent megteszek, hogy az akaratomat érvényesítsem, de hát ők ketten vannak az egy kicsi ellen.

Van úgy, hogy éjszaka felsírok, de általában könnyen visszaalszom. Sajnos néha keservesen sírok (azt senki nem mondta nekem, hogy ilyen sok fogat kell növesztenem), ilyenkor ölben sem nyugszom meg. A szüleim folyton azzal jöttek, hogy éjszaka aludni kell, hosszas gondolkodás - úgy két hónap - után úgy döntöttem, kipróbálom. A hónap utolsó harmadában elkezdtem éjszakánként aludni. Egyébként az alvás tök uncsi, nem szoktam iyenre pazarolni az időmet. Még mindig jobb sírdogálni, mint akármiről is lemaradni.

Nálam a szopizás nem tréfadolog, erősen kieresztem a hangom, de most már csak akkor, ha látom, hogy készülődik valami. Ki tudja, ha nem szólok, lehet, hogy más kap belőle, jobb az ilyet egyértelműen tisztázni. Sokszor jól megragadom az anya ruháját, és húzom magam felé, ugyan ki bírja kivárni azokat a hosszú másodperceket, amíg elrendezi a dolgokat. Szopi közben aztán lehet tovább szorítani a pólóját, nézegetni, milyen szép színes a pulcsija. A kezemet néha a magasba tartom, vagy nemes egyszerűséggel püfölöm az anyát, esetleg megfogom a kezét. 

Ha már nem vagyok farkaséhes, sokszor győz a kíváncsiság, bármi történik, azt meg kell néznem, néha annyira kifordítom magam, hogy anya alig tud megtartani. Legalább mindketten ügyesedünk. Ilyenkor nagyon szeretem a hátamat C betűbe feszíteni, és fejjel lefelé nézegetni, bár még egy denevérrel sem találkoztam.

A kedvencem a sütőtök, az alma és a barack, a spenótot és a csirkemellhusit is szeretem, a sárgarépámból, krumplimból bárkinek szívesen adok, a cukkiniadagomat pedig teljes egészében meg is ehetitek. De a lényeg a szopi, ha az adagomat megkapom, a világ mindjárt sokkal szebb. Néha egy kis tápszer is jöhet desszertnek.

Nagyon szeretek autózni, sokszor pár perc alatt elalszom, ha megyünk valahová. Sétálni is imádok, de azt nem szeretem, ha nem láthatok mindent, ha nem alszom, ülve szeretek a babakocsiban lenni. A zajokkal nem mindig vagyok jóban, akár apró nesztől is fel tudok ébredni, ha végre elaludtam.

Szeretem, ha anya harapdálja az ujjaimat, meg ha a nyakamat vagy az oldalamat csiklandozza, ilyenkor nagyokat kacagok. Hihetetlen érdeklődéssel fordulok a világ dolgai felé, folyamatosan fejlesztem a környezetemben levők reflexeit. Hosszú, göndör szempillát növesztettem, jól megy a sűrű, selymes, szöszke hajamhoz.

Eddig is tudtam forgolászni - hasról hátra és fordítva -, de nyolc hónapos koromra éreztem rá ennek az ízére. Hátrafelé kiválóan közlekedem, és oldalra gurulva is. Szeretnék üldögélni, és úgy játszani, ha nagyritkán megengedik, teljesen odavagyok az örömtől, de még magamtól nem tudok ilyet, mindig elburulnék, ha hagynák. Ha van kedvem, szoktam rúdtáncolni, megfogom a két kezemmel az olvasólámpa két rúdját, és hosszú másodpercekig egyedül álldogálok.

Változó, hogy mikor milyen kedvem van. Van úgy, hogy szinte egész nap kacarászok, vagy eljátszom egyedül is sokáig. De vannak nagyon hangos napjaim is, ilyenkor sehogyan sem jó. Anya azt mondja, ezzel sokan vannak így. Ha olyanom van, sokat bohóckodok, fura hangokat adok ki, bugyborékolok, gargalizálok, berregek, a kibújt két fogacskámat próbálgatom (látnátok az összekarcolt cumimat), elszórakoztatom magam. 

Nagyon érdekelnek a gombok, cipzárak, kallantyúk, madzagok, a telefon, az egér, és a hasonló, apró kütyümütyük. De azért a cumi még mindig az első helyen van. Az ujjaimmal felszedegetem az apró szöszmöszöket, hajszálakat.

Nagyon ragaszkodom a szeretteimhez, nagyon megörülök nekik, szívesen belemarkolok a hajukba, megfogom az arcukat, és már a pusziadással is próbálkozom. Ha vendég jön hozzánk, felélénkülök, jól megnézem magamnak. De azért apánál vagy anyánál lenni a legbiztonságosabb.