Egy évvel ezelőtt kíváncsian vártuk, mikor jön világra ez a kis tünemény, és alig vártuk, hogy a megismerkedhessünk vele, meglássuk, ki is költözött a családunkba. Azóta nagyjából már kirajzolódtak a főbb irányvonalak, és mindezt gazdagítja az az ezer apró kis részlet, ami ennek a kis embernek az egyéniségét tükrözi. Megpróbáltam minél több ilyet összegyűjteni.

- Kicsi lányunk esetében legelőször is adott ugye egy jó nagy adag energia, amivel gazdálkodni lehet, és ami miatt néha azt gondolná az ember, hogy egy duracell-nyuszival van dolga, nem egy babával. Ehhez jön az a bizonyos vehemencia, amivel a világ dolgai felé fordul, hogy késlekedés nélkül minél részletesebben megismerhesse a legapróbb részletekig. Hihetetlen az a sok dolog, amit egy nap el kell végeznie, az a sok tárgy, amit meg kell neki kóstolni, kapirgálni, ütéstesztjét elvégezni, szétcincálni, és egyéb módon megvizsgálni. És ezzel párhuzamosan fejleszteni a koncentráló képességét, amit erőteljes homlokráncolás, jellegzetes szájformálás és nyögés vagy lihegésszerű hang kísér. És persze ez az energiafolyam néha kiömlik medréből, és ilyenkor parttalanul folyna tovább, ha szülők be nem vetnék minden tekintélyüket és akaraterejüket, hogy ezt megakadályozzák. De azért mindannyian ismerjük a mondást a kicsi borsról... Bizony szülői törekvés ide vagy oda, kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy ő olyan baba, aki csak ölben tud elaludni, a kívánalmakkal és próbálkozásokkal ellentétben.

- Etetés közben folyamatosan le kell kötni a figyelmét, e tevékenység köré komoly szórakoztatóipar épült, melynek elemeit rendkívül dinamikusan frissíteni kell, folyamatosan trenírozva a kiszolgáló (néha két, kritikus esetben három főből álló) személyzet kreativitását, eszköztárát. Amúgy az elfogyasztott ételfajták számára és a mennyiségre eddig nem volt panasz, és nem érinti érzékenyen az sem a táplálandó alanyt, ha kicsit csúszik az evés ideje Néha sikeresen megbirkózik a könnyebben rágható, darabos kajákkal, néha a zéró tolerancia elvét érvényesíti velük szemben.

Bámulatos az a mód, ahogy az őt körülvevő családtagokat ellátja feladatokkal, amelyek mind arra irányulnak, hogy ővele foglalkozzanak. Tudjuk, hogy kiváltságos helyzetben van, első gyerek, sőt első unoka mindkét ágon, a bánásmód is ennek megfelelő, sok ember veszi körül, akik figyelnek is rá. És ő teljes mértékben tisztában van a helyzetével, és él is a lehetőségekkel, amiket ez kínál. Úgy tud például ülni az ember ölében, vagy a babakocsiban, mint egy kis basa, aki megtisztel minket azzal, hogy foghatjuk, vagy sétáltathatjuk.

- Rendkívül ügyesen és önállóan közlekedik a lakásban, és megérti, mit szabad és mit nem, ezt általában be is tartja. Eddig még nem mutatott destruktív hajlamokat.

- Nagyon határozottan tudja képviselni az álláspontját, az akarata már régen elkezdett megmutatkozni. Már újszülött korában sem volt hajlandó megcsinálni azt, amihez nem volt kedve. Ha ő nem akar enni vagy inni, akkor nem is fog, ha a fene fenét eszik is, jó szorosan összezárja a száját, és kész, lehet próbálkozni. (Ez alapból persze nem baj, de vannak speciális esetek, amikor jól jött volna némi rábeszélhetőség.)

- Igazi kis hölggyel van dolgunk, aki a már említett energiaadag és elevenség mellett előszeretettel veti be bájos mosolyát, bújik a családtagokhoz, és vannak kifejezetten nőies mozdulatai, kéztartásai.

- Néha egész nap be nem áll a szája, folyamatosan beszél, kiabál az ő saját nyelvén.

- Amellett, hogy nagyon érdeklődő, és mindent alaposan megszemlél, az idegen emberekkel és szituációkkal távolságtartó. Kell neki egy kis idő, amíg elengedi magát (és az őt tartó szülő pulóverét), hogy aztán teljes mértékben belevesse magát a szórakozásba. Viszont nagyon szívesen rákacag vadidegenkre az utcán, vagy a boltban.

- A zajok egészen apró korától nagyon zavarják, akár az erős fény, fél mindentől, ami hangos, hajszárítótól, turmixgéptől, borotvától. A zenét viszont nagyon szereti, táncolni, mosolyogni kezd, ha muzsikát hall.

- Imádja a vizet, legyen az esti fürdőzés, vagy locsi-pocsi a melegben az udvaron, természetesen a saját medencéjében.

- Említést kell tenni a cumiról, ami azok közé a dolgok közé tartozik, amit eredetileg nem terveztünk neki adni, de aztán máshogy alakult. Szóval, a cumi a legnagyobb becsben tartott kincsek egyike, nélküle nem lehet elindulni sehová, és az alváshoz is nélkülözhetetlen. Hihetetlen erővel tudja szívni a cumit, volt már olyan, hogy ki sem tudtuk venni a szájából. Nagyon meg kell becsülni, ha valakinek felajánlja.

- Szeret autóban vagy babakocsiban utazni, de már rég nem alszik el ilyenkor, vagy legalábbis nagyon ritkán, a sok látnivaló nem hagyja elszenderedni. Bár nagyon szereti a nagyszüleit, és gyakran látja őket, az altatáshoz mégis csak a szüleit fogadja el. Elalváskor sokszor küzd hosszan, hogy a szemeit nehogy lecsukja, illetve ha ez megtörténik, ki is nyitja gyorsan. Egészen apró momentumok meg tudják zavarni az elalvásban. Ha végre elaludt, lábujjhegyen kell járni-kelni a lakásban (ez is amolyan „ez van” kategória, máshogy szerettük volna), de a kívülről jövő hangokra nincs hatásunk. Viszonylag rövideket szokott aludni, ha minden optimálisan összejön, akkor egy és negyed órát. Az, hogy ezeket mikor ejti meg, sokkal előre nem sejthető. Ha nagyon jó időszaka van, megmutatja, hogy tud ő igazán jókat is aludni, de ezek sokáig nem szoktak tartani.

-Nagyon jó fej, ezt elfogultság nélkül állíthatom, mint ahogy azt is, hogy formás, szép baba. Nagyon ragaszkodó, kiegyensúlyozott, már amikor nem nyűgös persze. :) Nagyon sok dolog van, amiket nem is lehet igazán jól leírni. Például a kedves hangját, a nagy sóhajokat, amiket kiereszt, amikor elaludt, a nevető, huncut szemét, az életvidámságát, amikor bohóckodik, produkálja magát, egész lényéből fakadó bájosságát, mikor dolgozik valamin, figyel, vagy az ügyes mozdulatait. Vagy mikor nagy mikor nagy buborékokat fúj a nyálából, mikor elmélyülten rágcsálja a kiságy szélét, mikor rácsodálkozik valamire, vagy nagyot kacag séta közben, mert annyira megtetszett neki valami, és a tüsszentések, amik után mindig nevet.

Tény és való, hogy néha (gyakran) fel kell hozzá kötni a gatyát, és több figyelmet igényel, mint egyes szakkönyvek babái, és nem kifejezetten „trenírozható”. De nagyon jó látni, ahogy fejlődik, okosságban, ügyességben sosem hagyott kívánnivalót maga után. És már most olyan aranyos és egyéni dolgai vannak, hogy nagyon sok örömet tud a környezetének okozni. Bízzunk benne, hogy minél többet lesznek túlsúlyban a boldog, szívet melengető pillanatok.

Isten éltessen, Mira!